Ritka alkalom, ha egy jelentős képzőművésznek a halála után valamilyen formában egyben tartható az életműve. Csernus Tiboré szerencsére e kevés kivétel egyike, hiszen 2009 tavaszán – a művész halála után - a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány birtokába került a fél évszázados anyag, amely nem csak 50 festményt, de közel 300 akvarellt, pasztellt és szénrajzot, 550, az életmű minden korszakából való könyvillusztrációt, valamint szinte megszámlálhatatlan mennyiségű skiccet és vázlatot foglal magában.
Az életmű jelentős hányadát modell- és aktrajzok teszik ki – ezekből az alkotásokból válogatott az alapítvány a tihanyi kiállításra. Ezek a művek sok esetben előképek egy-egy későbbi festményhez, tanulságos mementói az alkotói folyamatnak – a Csernus Tibor és modelljei, szereplői között húzódó viszonynak. Csernus modelljei nem közvetítőkön, hanem közvetlenül találkoznak egymással, környezetükkel és a nézővel is.
A modell mindig is kiemelt szerepet töltött be a képzőművészetben. Nem egyszerű előképként, hanem egy gondolat vizuális kibontásaként, amely sokszor frissebb és kifejezőbb önmagában, mint a befejezett alkotás, amelyhez készült. Különösen igaz ez Csernus Tibor művészetének esetében: alakjait néha magazinokból kölcsönözte, környezetükből kiragadva; élő modelljeit pedig már eleve képeire komponálva állította be. Mindig a cél volt meghatározó; a máshonnan kölcsönzött jelentéstartalmak is jól kalkulált elemei Csernus alkotásainak.
Csernus művészete képekben:
https://www.youtube.com/watch?v=cTuw_FGRGM8
