A nem ábrázoló vagy – tág értelemben vett – absztrakt művészet referencia nélkülisége sokszor zavarba ejtő lehet. Az absztrakciónak ez a közvetett, nem direkt rámutató tulajdonsága félrevezető, és öncélúnak tűnhet. Tárgya nem konkrét objektum, hanem annak viszonyai, tulajdonságai, az arról alkotott fogalmunk, gondolataink.
A képzőművészetben előtérbe került az önreflexió, a médiumra és a funkciókra való rákérdezés; pusztán színekkel és formákkal, vagy az alkotó által választott anyaghasználattal. A természet utáni ábrázolásmód, és általában az ábrázolás mint olyan is problémaként tételeződik ebben a rendszerben – miközben valami ábrázolása maga is csak illúzió.
A képtől várunk valamit, amit felismerünk: az absztrakció ezzel szemben a felismerés folyamatára reagál, kommentálja azt.