A francia fővárosban ismerte meg Matisse és Cézanne újító festészetét, amely inspirálta művészeti látásmódját. Hazatérve a magyar képzőművészeti élet aktív szervezőjeként tevékenykedett, egyik alapítója volt a hazai modern törekvéseket felvállaló művészcsoportnak, a Nyolcaknak, illetve az 1924-ben alakult KÚT-nak. Barátság fűzte a kor neves értelmiségijeihez, alkotóihoz – Ady Endréhez, Fülep Lajoshoz, Rippl-Rónai Józsefhez. 1920-ban feleségül vette Ady özvegyét, Csinszkát, akit lírai szépségű portrékon örökített meg. Kiemelkedő életműve több korszakot fog át, de egyéni kifejezésmódjára mindvégig jellemző maradt az érzékeny színhasználat, a modern látásmód, a franciás elegancia és a festői gazdagság.
Az életművet a maga teljességében, de annak legérettebb, így a legnagyobb érdeklődésre számot tartó korszakát külön kiemelve bemutató tárlat számos népszerű főmű mellett valódi ritkaságként néhány eddig lappangó festményt is felvonultat. A kiállítás a Kogart Ház két szintjén több mint 100 művön keresztül mutatja be Márffy életművét, amely felöleli a portrékat, a tájképeket, a vízparti jeleneteket, az enteriőröket és a cirkusz világát.
Egy kortárs kritikából idézve szinte pontos leírását kapjuk a 2010. április 2. és augusztus 1. között nyitva tartó kiállításnak „A falakon csupa friss, derűs, világos színpompában ragyogó kép. Gyümölcsös csendéletek, portrék, tájak, aktok, dús lombokkal keresztezett figurálisok, mind a nyár buja, tüzes fényzáporában tobzódnak. A harsány kacagású életöröm, a tiszta színek harmóniájában kicsattanó, gondtalan optimizmus elragadó vallomásai” (Pesti Napló, 1930.)
A május 29-i tárlatvezetésen készült videó.