A portré és ezen belül a művészképmás a képzőművészetek történetében a legrejtélyesebb, legszemélyesebb műfaj. A lélek és tükröződéseinek megjelenítésére vállalkozik, megpróbálja láttatni a szemmel nem láthatót. Történetéből kibontakozik az ember öntudatra ébredése, jellemének változása a hivő ember lelki teljességétől a meggyötört személyiség torzulásáig.
A KOGART válogatásában a klasszicizmus szigorúságát Donát János Kazinczy-portréja képviseli, a romantika érzelmességét Barabás Miklós Liszt Ferencről készült arcképe, emelkedettebb pátoszát pedig Székely Bertalan Önarcképe. Később, a realista szemléletmód a lélektani szempontokat helyezte előtérbe, így ez a különleges szenzibilitás érezhető Munkácsy Mihály Paál Lászlóról készült arcképén, vagy Önarcképén. A pszichológiai megközelítés jelentkezik még erőteljesebben a 20. század portréfestészetében, amely elsősorban a jellemre, a legszembetűnőbb tulajdonságokra koncentrált. Jó példa erre Tihanyi Lajos Fülep Lajosról, a korszak egyik legszigorúbb kritikusáról készült arcképe. A megbolydult lélek, őrültséghez közelítő képe tükröződik Csontváry Kosztka Tivadar vagy Nemes Lampérth József Önarcképein, de hasonló, szorongást közvetít Gulácsy Lajos vagy Cigány Dezső portréfestészete is. Derűsebb hangvétel jellemzi Tichy Gyula Bródy Sándor géniusza című munkáját. A század stílustörekvései közül látványosan kiemelkedik Ferenczy Károly Szinyei Merse Pált ábrázoló impresszionisztikus, napfényes portréja, vagy Egry József fénnyel rajzolt, lírai Önarcképe. Különleges, elvont, ikonszerű világ tárul a látogató elé Vajda Lajos Liliomos önarcképén, és egészen más, szenvedéstől átitatott világképet tükröz Paizs Goebel Jenő Önarcképe, melyen Szent Sebestyénként örökítette meg önmagát. A huszadik századi festészeti anyag egészen a jelen korig követi a műfaj alakulását, így látható a kiállításon Hantaї Simon, Frank Frigyes, Kondor Béla, Orosz János egy-egy munkáján kívül többek között Borbás Tibor, Benedek György, Várnagy Ildikó, Kőnig Frigyes alkotása is. E különleges összeállítást még érdekesebbé teszi a szoboranyag, amely időrendben követi a kiállítás anyagát Ferenczy Istvántól, Stróbl Alajoson, Ligeti Miklóson, Pásztor Jánoson, Beck Ö. Fülöpön és Borsos Miklóson át, Vigh Tamás, Kő Pál és még sok más kiváló, jelenleg is alkotó művész munkájáig.