Alkotásai megtalálhatók a nagy magyar és külföldi magán- és közgyűjteményekben. A művész a 60-as évek végén fejlesztette ki jellegzetes technikáját: négyzetháló elrendezésben elmosódó szélű foltokat visz fel a vászonra gumihengerrel. Az egymásba olvadó motívumritmus vibráló hatást kelt, ami nem áll távol az op-art törekvéseitől.
Hencze kísérletező szellem, mindig vonzotta a festészet határainak feszegetése, újraértelmezése, elsősorban a narrativitás elkerülésének lehetőségei. A 70-es évek második felére állandósult a festészete gerincét alkotó technika és formavilág: gumihengert és takarást használ festőeszközként, ez biztosítja az egyenletes tónusátmeneteket és a térhatást. Műveinek formái és színei az utóbbi időben egyszerűsödtek: a vertikális hengerformák, a monokróm és a ritmus váltak fő kifejezőeszközeivé.