Csernus Tibor, a 20. század második felének európai összehasonlításban is egyik legjelentősebb magyar festője, több mint négy évtizeden át élt és dolgozott Párizsban. A kiállított alkotások egy része tanulmány: ezek nagyobb festményeinek előkészítő vázlatai, és nem egy határozott művészi koncepció szerint összeállított sorozat részei. Az akvarellel és pasztellel készült bokor- és növénytanulmányok a művészi képépítés folyamatába engednek bepillantani, annak ellenére, hogy az egyes lapok önálló alkotásokként is felfoghatók. Mégis minden ecset- és krétavonás mögött ott érezzük a kísérletezés, a próbálkozás izgalmát, ahogy a festő részletről részletre, figuráról-figurára keresi a készülő képéhez leginkább megfelelő beállítást, kifejezési formát.
Csernus kísérletező kedve, frissessége, illetve oldottsága ellenére ábrázolásmódja szilárdan a természeti látvány talaján áll. Ezt szűri át a művész saját, szubjektív természeti tapasztalatán: a kettő találkozásával megalkotva szürnaturalista képeit.
A tanulmányokon és a szürrealista-naturalista alkotásokon jól nyomon követhető, hogyan absztrahál, vonatkoztat el, rombol le, majd épít fel egy új világot Csernus Tibor az őt körülvevő – és az általa is meghatározott – természetből.
