Ezen törekvések nyomán született meg a képzőművészeti absztrakció, amely elsősorban expresszív színeivel és szigorúan szerkesztett formáival kívánt hatni. A képzőművészetben előtérbe került az önreflexió, a médiumra és a funkciókra való rákérdezés. Oroszországban, Hollandiában, majd Németországban a Bauhaus műhelyeiben, valamint az USA-ban kibontakozott a geometrikus elemekből építkező festészet és szobrászat.
Az absztrakció és annak vállfajai a sokszínűen gazdag 20. századi magyar művészetben, már a két háború között, illetve azt követően is, komoly hagyománnyal és nemzetközi presztízzsel rendelkezett – mindig egy sajátosan jellemző lokális felhanggal. Jelen kiállítás az ehhez az irányzathoz kapcsolódó festészeti és plasztikai alkotásokat állítja a középpontba a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány kollekcióján, valamint a KOGART Kortárs Művészeti Gyűjteményen keresztül. A reprezentatív válogatás több mint hatvan évet átfogva, a múlt század közepétől napjainkig mutatja be a geometrikus absztrakció tradíciójának legjelentősebb magyarországi alkotásait.
Kiállító művészek
Attalai Gábor I Bak Imre I Bartha László I Bohus Zoltán I Csiky Tibor I Deim Pál I Fajó János I Farkas Ádám I Gáspár György I Haász István I Hajdú László I Harasztÿ István I Hencze Tamás I Jovánovics György I Kelemen Zénó I Konok Tamás I Lengyel Péter I Martyn Ferenc I Megyik János I Molnár Sándor I Nádler István I Orosz Gellért I Szikora Tamás I Vilt Tibor