Virágzó fák

Ha a magyar tájképfestészet fejlődését tekintjük, akkor Mészöly Géza, Paál László mellett Mednyánszky Lászlót is meg kell említenünk. Talán ők hárman jutottak el a legtávolabb a táj akadémikus felfogásától; a fényképszerűen visszatükrözött topografikus tájképet érzelmekkel, hangulattal töltötték meg. Mednyánszky tájképe keveset árul el magáról a tájról, a festőnél megszokott ragyogó színek is csak a fák virágait jelzik pontszerűen. A fák nem alkotnak sűrű sorfalat, mint Paál esetében, az égbolt, a fenyegető-barna talaj nagyobb hangsúlyt kap. Mednyánszky többször, többféleképpen ábrázolta ugyanazt a tájat: a Tátra nála visszatérő téma, csak a hangulat más. A Virágzó fák című képe mégis a barbizoni festészet örököse – nem véletlenül, hiszen Mednyánszky a müncheni Képzőművészeti Akadémia után Párizsban tanult az École des Beaux-Arts-on.