„Ellentétekkel lehet csak jellemezni Barcsay Jenő festészetét, ellentmondó tartalmi és stílusbeli pólusok között feszülnek alkotásai” – írta egyik méltatója, Rózsa Gyula még a hatvanas években. Művészeti pályájának vizsgálatakor ezek az ellentmondások újra és újra felbukkannak; egyszerre foglalkoztatja az emberi alak és a táj drámai veretű, látványelvű és olykor expresszív megfogalmazása, ugyanakkor a tiszta arányrendszereken nyugvó, szigorú geometriával szerkesztett és puritán színsíkokra bontott tér- és formakapcsolatok vizualizálása. Ambivalens az a tény is, hogy generációk szemléletét meghatározó pedagógusi tevékenysége ellenére – 30 évig oktatott művészeti anatómiát a Képzőművészeti Főiskolán – mindig konzekvensen elzárkózott attól, hogy saját osztályt vállaljon és ott autonóm festészetet tanítson. Az életműben feszülő ellentmondások részben Barcsay személyiségének karakteréből fakadnak. Egyik oldalon tépelődő, sokszor elbizonytalanodó és szigorúan perfekcionalista művész képe rajzolódik ki, aki számára kardinális kérdés volt a megfelelés, mind önmaga, mind a külvilág számára; mindemellett pedig szeretetreméltó, igazságos tanár, jólelkű barát volt, akinek szerénysége és morális tisztasága még hosszú évekkel a halála után is a feltétlen tisztelet és megbecsülés mítoszát vonja Barcsay mester köré. Művészetét nem a forradalmi hevület lángja, hanem a megfontolt, építkező, makacsul kereső és kutató attitűd jellemezte, mindezt pedig nem ideológiai alapokon nyugvó vagy teoretikus indíttatású festői logikával bontakoztatta ki művészetében, hanem a belső szükségszerűség sürgetésére. Talán Barcsay volt a magyar modern művészet legjelentősebb vérbő festőiségű konstruktivistája.
A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban megrendezésre kerülő kiállítás egyik feladata, hogy megpróbáljon teljes képet vázolni Barcsay Jenő életművéről, bemutatva, hogy különböző korszakaiban milyen konzekvens alkotói módszereken, vagy épp maga által megsemmisítésre ítélt festői kísérleteken keresztül alakította művészetében a tér és forma viszonyának kérdését, illetve a formai absztrakció látható valósághoz való viszonyát.
A több mint 200 mű hazai múzeumokból (többek között Barcsay Múzeum, Szentendre, BTM Fővárosi Képtár-Kiscelli Múzeum, Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr, Magyar Nemzeti Galéria), műgyűjteményekből (Vass-gyűjtemény, Antal-Lusztig-gyűjtemény stb.) és magángyűjtőktől érkezik. A kiállításon írásos és képes dokumentumok, archív filmfelvételek és speciálisan erre az alkalomra készülő film segíti a nézőt abban, hogy jobban megismerje Barcsay Jenő életét, munkásságát, tanítványaira gyakorolt hatását és az őt körülvevő kulturális miliőt. A kiállítótér egyik helyisége a művész murális munkáinak megidézésére is lehetőséget ad egyes mozaikjainak nagyméretű, falra kasírozott reprodukciójával, illetve külön szekcióban kerül bemutatásra a Művészeti anatómia című könyvének történeti feldolgozása, az eredeti rajzok prezentálásával. Szintén a kiállítás alkalmával jelenik meg az a többszerzős, kemény borítójú, színes reprodukciókat tartalmazó könyv, amely több mint 200 oldalon mutatja be Barcsay Jenő életét és munkásságát.
EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNEREK:
Ferenczy Múzeum, Barcsay Jenő Múzeum, Szentendre
Barcsay Jenő Alapítvány, Szentendre
Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
továbbá számos intézmény és magánszemély