A Kovács Gábor Gyűjtemény a 18. század elejétől az 1950-es évekig terjedő időszak művészetét öleli fel. A képzőművészeti anyag fő irányvonalát a klasszikus szépségeszményt kifejezésre juttató, természetelvű tájfestészet remekei képviselik, melyekhez harmonikusan kapcsolódnak a más tematikát felvonultató alkotások. Most Ankarában mutatkozik be a kollekció egy olyan speciális válogatással, amely végigvezeti a látogatót a magyar festészet történetének egyik legizgalmasabb évszázadán. A 19. század a nemzetté válás kiteljesedésének korszaka Magyarországon, amely magába foglalja a reformkor polgárosodási törekvéseit, az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményeit, majd az osztrák elnyomással szembeni nemzeti ellenállás időszakát, végül a Habsburg Monarchiával történő kiegyezést követő több évtizedes dinamikus fejlődést. A politikai, gazdasági és társadalmi változásokkal párhuzamosan újra virágkorát éli a kultúra, ezen belül a képzőművészet. A század végére fokozatosan megteremtődnek a művészképzés és a műkereskedelem alapvető feltételei, a művészek többsége pedig külföldi tanulmányaik befejezése után hazatér, és itthon törekszik önálló egzisztenciára, ezzel európai színvonalra emelve a magyar művészetet.
