A kiállított munkák neves alkotói - mint pl.: Bak Imre vagy Deim Pál - kivétel nélkül a művész személyes barátai, így a látogató abba az intim világba is bepillantást kap, amely Édeske szellemiségét és művészetét formálta. A kiállítás egészének összetartó ereje tehát maga Édeske, és mindaz, amit ő vall a 20. század második felének kortárs képzőművészetéről.
A Haraszty életmű az elmúlt négy évtized kultúrpolitikáját, történelmi, társadalmi eseményeit mutatja be, szobrai többnyire az ezekben rejlő visszásságokat tárják fel, néhol humoros, máskor szatirikus, olykor gegekre épülő formában. Ezért mondják művészetére, hogy play-art, vagyis játékos formában megfogalmazott társadalomkritikai mondanivaló. Különböző mobiljai, mozgó, működő szobrai újdonságként hatottak a magyar szobrászatban, bennük a mesterség és művészet ötvöződik. A fém mellett szinte elsőként kezdett el plexiből szobrokat készíteni kihasználva ennek az anyagnak a sajátosságait (pl. áttetszőség, speciális fénytörési jellemzők, stb).
A mérnöki elemekből felépített konstrukciók művészi erejét elsősorban a bennük rejlő formák arányossága és a különböző anyagok együttes használata, illetve a mozgás és a ritmus kifejező ereje adja. A plasztikai formákhoz és a festett képekhez is szervesen illeszkednek, a művet többlettartalommal telítik a frappáns, humoros címek (Fügemagozó, Súlytólégtornász , Illuminoszkóp, Energia átalakító egység (KGST), Agyágyú, Stemplire várva, stb). Ezek azok a művészi, mesteremberi sajátosságok, amik Haraszty művészetét egyedülállóvá teszik. Általuk vált a művészete a kortárs magyar szobrászat unikális, senkihez se hasonlítható külön fejezetévé.