A 19. század végétől a második világháborúig tartó évtizedekben a magyar művészet szinte párhuzamosan fejlődött a nyugat európai, elsősorban a francia és a német festészettel. Tanúi lehetünk a realista szemlélet kialakulásának és a francia impresszionizmus térhódításának, majd annak, hogy a 20. század elejétől miképpen bontakoznak ki a különféle izmusok (fauve-izmus, kubizmus, expresszionizmus, konstruktivizmus), és végül, az első világháború lélekromboló pusztításai után, milyen új kifejezési formákat keresnek Európában, s így Magyarországon is a képzőművészek. Annak ellenére, hogy ezekben az évtizedekben a különböző európai nemzeteknek a politikai, társadalmi és gazdasági berendezkedése gyakran igen eltérő volt, a kulturális kapcsolatoknak köszönhetően a művészet, és benne a festészet fejlődése, mégis segített megőrizni a kontinens szellemi egységét, amelynek szép bizonysága ez a kiállítás is.