Szalay Lajos (1909-1995) Kossuth-díjas magyar grafikus, a 20. századi magyar rajzművészet megújítója. 1946-ban Párizsba utazott, és ezután több mint 40 évig külföldön - Argentínában és az Egyesült Államokban - élt és alkotott; csak 1988-ban tért végleg haza Magyarországra. Művészetét világszerte elismerik, a legenda szerint maga Pablo Picasso nyilatkozott így róla: „Ha két grafikus neve marad fenn az utókornak a huszadik századból, a másik én leszek, ha csak egy, az Szalay Lajos lesz.”
A Biblia örök és megkerülhetetlen inspiráció. Szalay alkotói munkásságának meghatározó forrása a Szentíráshoz fűződő viszonya és találkozása a transzcendenssel. A művész elsőként az 1960-as évek elején formálja alkotássá az Ó- és Újszövetséggel kapcsolatos élményeit.
Életműve csúcsának a Genezis címen, 1973-ban kiadott rajzalbumát tartotta, amely 124 rajzon keresztül járja végig az Ószövetség legfontosabb mozzanatait. A képek azonban nem egyszerű bibliai illusztrációk: a szöveg és a rajzok eleinte szépen illeszkednek egymáshoz, de Szalay később fokozatosan kiemel egyes elemeket, variálja a témát, majd szinte maivá válik az interpretáció. A művész a rajz műfajának sajátos gyorsaságán és frissességén, a témára azonnal reagáló képességén keresztül drámaivá tudta fokozni azokat a meghatározó pillanatokat, amelyek az egyes történetek tengelyét, esszenciáját adják. Rajzi elemekkel tette olvashatóvá történeteit: átélhetővé, élménnyé formálva azokat.
Az album születéséről így vall: „A bostoni milliomosnő, Dorothy Wallace megrendelt egy harminc rajzból álló mappát vallásos témakörben. Megcsináltam a 30 rajzot, és ez az idea aztán magától elkezdett tovább fejlődni, és végül is az összes ünnepélyes jellegű rajzaimat belecsaptam egy sajátos szemléletbe, felfűztem őket a Biblia madzagjára, mint a gyöngyöt, és ebből lett a Genezis. […] Komolyan venni minden pillanatot, ez adja meg érzésem szerint a vallásos és nem vallásos rajznak egyaránt az ünnepélyességét. Hogy az ember valamiképpen mindig a végtelen előtt áll, a végső és személyes felelősségrevonásnak szörnyű és elkerülhetetlen állapotában van…”
Szalay Lajos alkotásainak motivációjaként gyakorta emlegetik vallásos neveltetését: „Ifjúkoromban vallásos nevelést kaptam. Ezért a rajzaimban vallásos eszmék hatnak. A nyugtalanságomat próbálom kifejezni, és olyasmit keresek, ami nagyobb az embernél. Az én saját koncepcióm az, hogy az ember nem is létezik az Istenhez fűződő szigorú és fegyelmezett viszony nélkül.”
A Kovács Gábor Művészei Alapítvány rendelkezik Magyarországon Szalay Lajos műveiből a legnagyobb gyűjteménnyel. Ebből a reformáció 500. évfordulójára válogatott rajz-együttes átfogóan mutatja be Szalaynak az Ó- és Újtestamentum ihletésében, az általa kiválasztott történetek megtermékenyítő hatására keletkezett rajzait. E műegyüttes keletkezését tekintve átível az egész életművön, zömében rajzok, kisebb számban festmények és előfordulnak köztük rézkarc-hidegtű technikával készült sokszorosított grafikai lapok is.
A tárlat az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem közös szervezésében jött létre, és 2017. február 19-ig látogatható.
Reformáció 500 werkfilm:
https://www.youtube.com/watch?v=cfs6my4bS_o
Dr. Bölcskei Gusztáv ajánlója:
https://www.youtube.com/watch?v=rgCGBF-am1g&t=15s
Fertőszögi Péter ajánlója:
https://www.youtube.com/watch?v=as2B9WO2pys
