revesz_tamas_web.jpg
-
KOGART Ház
Budapest

Révész Tamás, Pulitzer Emlékdíjas fotográfus 2004-ben, Tokióban mutatta be először „New York” című, 62 fekete-fehér képből álló kiállítását, amelyet mind a látogatók, mind a kritika óriási elismeréssel fogadott. A fotósorozatot most a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, a New York testvérvárosi program támogatásával állítja ki a KOGART Ház. A kiállítás fővédnöke: Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság volt elnöke.

A híres amerikai fotográfus, Peter Turnley szerint: „Révész munkáiban számos magyar elődjének – Brassai, Capa, Kertész és Moholy-Nagy – szelleme fedezhető fel. A magyar fotográfusok speciális látásmódjukkal egy különös művészeti vonulatot képeznek, és ez segít megmagyarázni univerzális varázsukat, sikerüket a világban. Az erőteljes, tiszta és őszinte látásmód, a magyar érzékenység és a világpolgári életszemlélet együttes jelenléte teszi képessé őket arra, hogy meglássák és megörökítsék azt, ami csak a lélek számára felfogható. Révész megörökölte ezt a kincset, ami képein jól nyomon követhető. A művész által választott ország rendkívül szerencsés, hogy egy ilyen briliáns tehetséggel gyarapodik.

Révész Tamás 1997 óta él New Yorkban. Mint mondta: „Szerencsésnek érzem magam, hogy otthon vagyok mind Magyarországon, mind Amerikában és így valamilyen módon mindkét ország hozzájárul az alkotásaimhoz."  Fotóit világszerte kiállítják, tíz albuma jelent meg magyar, angol, francia, olasz és orosz nyelven. 

A New York sorozatot Révész Tamás három éven át készítette. Egyedi, sokszor lírai megközelítése kerüli a közhelyeket, fotói minden esetben saját véleményét tükrözik, nem pusztán egy esemény, egy látvány riporteri megjelenítései. A felszín helyett a mélység, a mögöttes tartalom érdekli igazán. Témaválasztásaiban egyfajta szociális érzékenység vezeti, kompozíciói a vizuálisan felfogható jelek segítségével érzelmeket, szubjektív állásfoglalásokat sugallnak, és ezek adják a képek igazi értékét. Látásmódjában a különböző építészeti elemek határozott síkjai és vonalai szinte éreztetik a város lüktetését, dinamikáját, melyekben ötvöződik az architektonikus és a dokumentarista fotográfia. A vízszintesek a függőlegesekkel, a fény az árnyékkal, az élő az élettelennel, a beton a növényi organizmussal kerül kapcsolatba. Az óriási tornyok és az egy ritmusra épülő hidak rengetegében pedig eltörpül az élő, alkotó ember, aki mindezt létrehozta. 

A budapesti kiállítást követően New York más testvérvárosaiba - Pekingbe, Kairóba, Jeruzsálembe, Johannesburgba, Londonba, Madridba, Rómába és Santa Domingo-ba – utazik a tárlat.