A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány legfontosabb missziója a magyar képzőművészet értékeinek feltárása és bemutatása - nemcsak hazánkban, hanem külföldön is. A művészet ugyanis nem vizsgálható megfelelő mélységben, ha csak az ország határain belül nézzük annak jelentőségét: szükség van a nemzetközi megmérettetésre is, ahol a magyar képzőművészet kiemelkedő alkotásai más országok más ízlést képviselő művészetkedvelői előtt jelenhetnek meg.
A Kazah Köztársaság Nemzeti Múzeumában rendezendő kiállítás a magyar képzőművészet különböző grafikai technikákkal dolgozó mestereinek szűk, de annál exkluzívabb válogatása (a ma már klasszikusnak számító alkotóktól jelen korunk meghatározó művészein át a fiatal nemzedéket képviselőkig). A látogatók 14 művész közel 150 alkotásán keresztül szerezhetnek sokszínű benyomást az utóbbi évtizedek magyar képzőművészetének fontosabb kérdéseiről és stiláris törekvéseiről, miközben az európai grafika hagyományos technikáinak szinte teljes tárházával is megismerkedhetnek.
A tárlat Péreli Zsuzsa, Szemethy Imre, Kondor Béla, Kéri Imre vagy Takáts Márton művei segítségével bemutatja a magyar irodalom és történelem néhány kiemelkedő személyiségét és meghatározó eseményét, Prutkay Péter változatos technikával készült grafikai lapjain keresztül pedig olyan, a 21. század emberét foglalkoztató legfontosabb kérdésekkel foglalkozik, mint a globalizáció, a terrorizmus vagy a végtelen univerzum. A fiatalok (Varga Zsófia, Kesselyák Rita és Koralevics Rita) elsősorban az emberek mikrokörnyezetét vizsgálják különböző összefüggésekben, Orosz István különleges munkája pedig a technika és a miszticizmus szolgálatába állított művészet modern kori újraértelmezése.
A magyar képzőművészet klasszikus mestere, Borsos Miklós vésője nyomán az európai zeneirodalom fontos alkotóinak arcvonásai elevenednek meg a bronzból készült éremportrékon, míg tusrajzai a kamarazenélés intim világába engednek bepillantást szűkszavú, de annál modernebb megfogalmazásban. A világhírű grafikusművész, Szalay Lajos - akit Picasso méltán nevezett a 20. század legjelentősebb rajzolójának – lovakat ábrázoló sorozatával szerepel a tárlaton, Kókay Krisztina finom vonalakból felépülő tusrajzai pedig rusztikus összefogottsággal idézik fel az ősök arcvonásait.
A 20. század második felének európai összehasonlításban is egyik legjelentősebb magyar festője, Csernus Tibor alkotásai mintegy kamaratárlatként szerepelnek a kiállításon, hangsúlyozva, hogy e képek inkább tanulmányok, nagyobb festményeinek előkészítő vázlatai, és nem egy határozott művészi koncepció szerint összeállított sorozat részei. Mégis minden ecset- és krétavonás mögött ott érezzük a kísérletezés, a próbálkozás izgalmát, ahogy a festő részletről részletre, figuráról-figurára keresi a készülő képéhez leginkább megfelelő beállítást, kifejezési formát.
A tárlat az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával jön létre.