000505_s_0.jpg
-
Sopronbánfalvi Pálos-Karmelita Kolostor
Sopronbánfalva

A magyar gobelinművészet megújítójaként ismertté vált Péreli Zsuzsa pályája a 70-es évek derekán indult. Életműve arról tanúskodik, hogy az alkotó elme számára a gobelin ezer és ezer új lehetőséget hordoz, a művész kezében a leghétköznapibb tárgy is komplex értelmet nyer, elgondolkodtat, érzelmet közvetít.

Maga szövi műveit, stílusát oldott festőiség jellemzi, festőecset helyett azonban színes fonalakkal hozza létre alkotásait. A kárpitszövés műfaját kitágítva új anyagok, új technikák, eljárások beemelésével kísérletezve az idő és az emlékezet rétegeit kutatja. Különböző „talált tárgyakat” illeszt kompozícióiba, amely egyszerre árulkodik hagyománytiszteletről és formabontó törekvésekről. Akvarelleket, kollázsokat is készít. Az életművét végigkísérő metafizikus és szakrális témák két világ között közvetítenek, érzékeltetik és lefordítják mindazt a néző számára, amit csak sejteni lehet a nem anyagi valóságról.