Három gyermek portréja (A Pejacsevics gyerekek)

Csatkai Endre, Kozina Sándor egyik első életrajzírója ekként írt festő sikerének titkáról: „Felvetődik a kérdés, mi lehetett Kozina sikereinek a titka. Néhány évvel ezelőtt egyik legszebb műve, Zalabéri Horváth Ferenc arcképe a debreceni Déri múzeumban volt látható, mégpedig egynéhány helyi festő gyatra arcképe társaságában: ekkor jól lehetett tanulmányozni, mennyire magasan állt Kozina művészete e kisvárosi ecsetforgatók felett. A lapos, élettelen arcokkal szemben Kozina ábrázoltjai kellemes, kifejező, élettel teljes, lelkes emberek; a másokkal ellentétben nem sok gondja volt az arcon kívül egyébre, de az arcban összpontosult a lélek. Színekben jóleső harmónia. Az arcok kitűnően átmodellálva. Barabás többet foglalkozik ábrázoltjainak külső megjelenésével, sok a díszruha, Kozinánál a belső élet a fontos.” Ha a leírást összevetjük a falon látható festménnyel, könnyen beláthatjuk, mennyire igaza volt Csatkainak. A tájképi háttér elé ültetett három gyermek a klasszikus, akadémikus beállítás ellenére mégis a festő mesterségbeli könnyedségéről árulkodik. A korabeli politikában nagy szerepet játszó Pejacsevics-család három gyermeke Kozina ecsetjének köszönhetően került a művészet örök létébe.