Cím változatai
Három testvér arcképe
Művész
Kozina Sándor
Év
1848
Technika
olaj
vászon
Méret
104 × 82 cm
Jelzés
jelezve balra lent
Kozina 1848
Kategória
festmény
ID
000024
Publikálva

Csatkai Endre: Kozina Sándor, elfeledett magyar, biedermeier festő. Művészettörténeti Értesítő, 1970. 1. 34.
Művészet Magyarországon 1830-1870. I-II. Budapest. 1981. II. 42. tábla. 342. kép.
Szabó Júlia: A XIX. század festészete Magyarországon. Budapest, Corvina. 1985. 166. old. 124. kép.
A Kovács Gábor-gyűjtemény / The Gábor Kovács Collection. Szerk.: Fertőszögi Péter – Kratochwill Mimi. Vince Kiadó, Budapest, 2004. 57. old.
Múzeum – Körút. Válogatás 150 év magyar festészetéből. Szerk.: Fertőszögi Péter. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, 2007. 11. kép.
Vonzások és változások. 18-19. századi magyar festészet magángyűjteményekben. Kovács Gábor Művészeti Alapítvány, Budapest, 2013., 41. old. [kat. 52]

Megjegyzés
Csatkai Endre, Kozina Sándor egyik első életrajzírója ekként írt festő sikerének titkáról: „Felvetődik a kérdés, mi lehetett Kozina sikereinek a titka. Néhány évvel ezelőtt egyik legszebb műve, Zalabéri Horváth Ferenc arcképe a debreceni Déri múzeumban volt látható, mégpedig egynéhány helyi festő gyatra arcképe társaságában: ekkor jól lehetett tanulmányozni, mennyire magasan állt Kozina művészete e kisvárosi ecsetforgatók felett. A lapos, élettelen arcokkal szemben Kozina ábrázoltjai kellemes, kifejező, élettel teljes, lelkes emberek; a másokkal ellentétben nem sok gondja volt az arcon kívül egyébre, de az arcban összpontosult a lélek. Színekben jóleső harmónia. Az arcok kitűnően átmodellálva. Barabás többet foglalkozik ábrázoltjainak külső megjelenésével, sok a díszruha, Kozinánál a belső élet a fontos.” Ha a leírást összevetjük a falon látható festménnyel, könnyen beláthatjuk, mennyire igaza volt Csatkainak. A tájképi háttér elé ültetett három gyermek a klasszikus, akadémikus beállítás ellenére mégis a festő mesterségbeli könnyedségéről árulkodik. A korabeli politikában nagy szerepet játszó Pejacsevics-család három gyermeke Kozina ecsetjének köszönhetően került a művészet örök létébe.