Művész
Csók István
Év
1900
Technika
olaj
vászon
Méret
120 × 210 cm
Jelzés
jelezve balra lent
Csók
Kategória
festmény
ID
000110
Kiállítások
Publikálva

Révész Emese: "A tavasz ébredése avagy Vénusz diadala. Csók István újonnan előkerült remekművének előzményeiről". Artmagazin, II. évf. 2. szám, 2004. május (22-23. oldal)

 

Kieselbach Galéria aukciós katalógusa. 2004. április 28. (127. oldal/ 99. kép)  

Artmagazin, II. évf. 2. szám, 2004. május (23. oldal)

Veszprémi ünnepi játékok műsorfüzete (2006. augusztus 2-6.)

Kieselbach. Csontváry. Szerelem. 2006. (25. oldal)

Révész Emese: Csók. Corvina, Budapest, 2006. (11. kép)

Múzeum – Körút. Válogatás 150 év magyar festészetéből. Magyar Nemzeti Múzeum -Kogart, Budapest, 2006. (49. kép)

Távoli fények, közelítő színek. A régi japán művészet és a modern látásmód. Szombathelyi Képtár, Szombathely, 2007. (100. oldal)

A magyar festészet remekei: Csók István. Kossuth Kiadó - Magyar Nemzeti Galéria. 2010. (13. kép, 20. oldal)

Artkalauz, II. évf. 1. szám, 2012. március-július (8. oldal)

Csók István (1865-1961) festészete. Bálványok és démonok. A Szent István Király Múzeum közleményei. Székesfehérvár, 2013. (140. oldal, Kat. 36., kép: 17. oldal)

Złoti Wiek. Malarstwa Wegierskiego (The Golden Age of Hungarian Painting) 1836–1936, Teksty (Texts):Andrzej Szczerski, Gábor Bellák, György Szücs, Kovács Gábor Art Foundation – National Museum in Krakow, Krakow, 2016. (110. oldal)

Kúzelný svet vonkajšieho zdania / The Enchantment of Appearances. Texty / Texts: Eleonóra Blasková, Stefánia Duricová. Východoslovenská galéria, Košice, 2020. (p. 97.)

Megjegyzés
1897 táján Csók István a híres késő reneszánsz mester, Tiziano Égi és földi szerelem című festményének modern átfogalmazásával kísérletezett. Az ihletet adó és a földi örömökre csábító nőalak, azaz a szellem és a testiség, a halhatatlanság és a múló kedvtelések közötti választást megjelenítő Melankóliát végül kudarcnak ítélte és felszabdalta, kizárólag Vénusz alakját tartotta meg belőle (Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum). A téma továbbfejlesztésének tekinthető A Tavasz ébredése, amely a gondolataiban elmerült művész és a tavaszi virágzásba borult természetet megszemélyesítő nőalak kettősét ábrázolja, és egyaránt tekinthető a tavasz, illetve a művészet és az ihlet allegorikus ábrázolásának. Az impresszionista jellegű kép 1914-ben a Műcsarnok kiállításán szerepelt utoljára, majd kilencven évre nyoma veszett; 2004-től látható újra, a Kovács Gábor Gyűjtemény részeként.