Kiállítások

Barcsay Jenő a 20. századi magyar művészet egyik legjelentősebb egyénisége, akinek saját kortársaira és a következő nemzedékre gyakorolt hatása alapvetően határozta meg a háború utáni magyar művészet arculatát. Úgy vált a 20. századi magyar festészet absztrakt-konstruktív ágának referenciapontjává, hogy közben hat évtizedes munkássága során művészetének alapvető kiindulópontjaként határozta meg a természet és a látható valóság leképezését, amelyet az elvonatkoztatás, a formai absztrakció különböző szintjein vizsgált és szerkesztett újra. Barcsay Jenő 20. századon végigívelő művészeti pályája és aszketikus szigorral kialakított egyedülálló életművének sokszínűsége valamint stiláris és műfaji kísérletezései azonban nehezen tűrik a stílusbeli kategóriákat. Életművének alakulása valamint az azt befolyásoló történelmi és művészeti hatások együtt pulzálnak a magyar képzőművészet 20. századi történetével.

A romantika stílusának kibontakozása Magyarországon egybe esik a reformkor polgárosodási törekvéseivel, az 1848-as szabadságharc eszményével és az osztrák elnyomás elleni nemzeti ellenállás időszakával. A városiasodás fejlődésével egyre jobban megerősödő polgári réteg fokozatosan a művészetek legfőbb megrendelőjévé és támogatójává válik. Megteremtődnek a művészképzés és a műkereskedelem alapvető feltételei, művészeink többsége pedig külföldi tanulmányai befejezése után hazatérve, itthon teremt önálló egzisztenciát. A kiállítás mintegy harminc festményen keresztül ennek a sokszínű korszaknak a megismertetésére tesz kísérletet, bemutatva a romantika művészetének legjellemzőbb témáit és legjelentősebb hazai képviselőit.

Takáts Márton (1971) 1990 és 1995 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. A 90-es évek közepe óta elsősorban a klasszikus hagyományok mentén kialakított rajzaival és grafikáival vált ismerté. A kétezres évek közepe óta oldottabb forma- és színvilágú olajfestményeinek fő témája a városkép és a kávéházak világa, amelyeken múlt és jelen, nosztalgia és valóság fonódik össze.

A geometrikus absztrakció a 20. századi magyar művészetben már a két világháború között, illetve azt követően is, komoly hagyománnyal és nemzetközi presztízzsel rendelkezett. A képzőművészet belső fejlődésének és a társadalomi változásokkal összhangban történő alakulásának természetes következménye volt, hogy a 20. század elején egyes progresszív alkotók, lemondva a valóság tárgyi motívumairól, csak formák és színek segítségével kívánták gondolataikat vagy érzéseiket kifejezni. Így született meg az absztrakt, vagyis a konkrét tartalomtól való elvonatkoztatás művészete, amely expresszív színeivel inkább az érzelmekre, míg szigorúan szerkesztett formáival elsősorban az értelemre kívánt hatni.

2007 májusában került a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány tulajdonába az a csaknem negyven grafika, olajfestmény és erdélyi üvegikon, melyek korábban a Mészöly-házaspár Városmajor utcai lakását díszítették. Polcz Alaine adományozása mögött az a szándék húzódott meg, hogy múzeumi keretek közé helyezve, megóvja a birtokában lévő műegyüttest a szétszóródástól. A kiállítás ezt a különleges hagyatékot mutatja be, amely az 1950-es évektől egészen a 2000-es évekig formálódott.